Miből és hogyan készül az abszint?

Kétség sem férhet hozzá, hogy nincs még egy olyan alkoholos ital a világon, amelynek akkora megpróbáltatásokon kellett keresztülmennie, mint az abszintnak. Nem elég, hogy az egyik leginkább félreértett párlat, de volt idő, amikor konkrétan be is tiltották.

Szerencsére azok az idők már véget értek, viszont az abszintnak még mindig nem sikerült maximálisan megtalálnia a helyét a piacon. Sokan még mindig csak úgy ismerik, mint a legerősebb alkoholos italt, amiből elég néhány korty a berúgáshoz.

Azon túl, hogy ez igaz, szerencsére az abszint sokkal több ennél, óriási múltja, hatalmas kultusza van, a megfelelő közegben speciális abszintkanállal fogyasztják, és a mai világban egyre jobban kezdi ismét megtalálni a helyét az ínyenc alkoholfogyasztók között.

Nem véletlen, hogy a Vitexim kínálatából is minőségi abszintok sokasága közül válogathatnak a vásárlók. Hogy mégis honnan ered ez a különleges ital? Miből és hogyan készül az abszint? Aktuális cikkünkben a legtöbb kérdésre igyekeztünk válaszolni!

Annyira rejtélyes, hogy még az abszint története is ismeretlen

Hogy az abszint valóban egyfajta rejtélyes kultusz, mondhatni jelenség a piacon, azt tökéletesen alátámasztja, hogy ennek az italnak még a pontos eredete is ismeretlen. Ami bizonyos, hogy a legfontosabb összetevője a fehérüröm, amit gyógyászati célokra már időszámításunk előtt 1500 körül is használtak az ókori Egyiptomban.

Az első abszintokat azonban a feltételezések szerint a 11. és a 12. század környékén készíthették, amikor a gyógyszerészeti égetett szeszeket gyakran párolták le különféle gyógynövényekkel. 1541-ben például egy európai orvostudományi könyv konkrétan említ olyan párlatot, aminek a fehérüröm a legfőbb összetevője.

A mai értelmezés szerinti abszint gyökerei azonban kétségtelenül Svájcba vezethetők vissza, hiszen a 18. században ott kezdtek célzottan ilyen párlatokat készíteni, amihez már ánizst és édesköményt is kevertek, amelyek a fehérüröm mellett a mai napig az abszintok legfontosabb összetevői.

Konkrétan az abszint első írásos emlékei 1769-ből származnak, az 1800-as évekből pedig már rengeteg említés van róla, méghozzá nem véletlenül, hiszen a kérdéses időszak egyik legnépszerűbb alkoholos itala volt, különösen Nyugat-Európában, így Franciaországban hatalmas lett rá a kereset.

Az 1860-as években már külön szokás is kialakult az abszintozáshoz, hiszen akkoriban került a köztudatba a franciáknál a zöld óra fogalma, ami azt jelentette, hogy délután öt órakor – a britek teázásának mintájára – mindenki kávéházakba ült, és abszintot fogyasztott, aminek már akkor külön rituáléja volt.

1910-ben a franciák már 36 millió liter abszintot fogyasztottak éves szinten, és ez lett az első olyan égetett szeszes ital, amit a nőknek sem volt illetlenség inniuk nyilvános helyeken.

Az abszint betiltása és feltámadása

Miközben az abszint egész Nyugat-Európában elterjedt és nem titkoltan több művészre is hatalmas hatással volt – többek között Picasso, Vincent van Gogh és Oscar Wilde egyaránt hivatkozott rá –, főként a francia társadalomban óriási változásokat hozott.

Az addig főként borfogyasztó társadalomban ugyanis széles körben elterjedt a rövidital – a konyaknak erre nem volt lehetősége –, drasztikusan megnövekedett az égetett szesz kontrollálatlan fogyasztásából fakadó következmények száma, egyes becslések szerint tehát a az ország lakosságának egy nagyon jelentős része alkoholistává vált.

Bár mai szemmel ez inkább a szabályozás hiányosságainak volt köszönhető, mint az abszint jellegének, illetve sajátosságainak, hiába próbálták az orvosok annak idején bebizonyítani, hogy ez az ital elmebajt, epilepsziát és tuberkolózist okoz, sőt hozzájárult ahhoz, hogy megnövekedjen a bűncselekmények száma.

Hangsúlyozandó még egyszer, hogy miután egy erős alkoholos italról volt szó, amit szabályozás nélkül engedtek fogyasztani a társadalomban, a túlfogyasztásnak valóban lehettek ilyen következményei, de ez közvetlenül nem az abszint számlájára írható.

Ennek ellenére az abszintot az 1900-as évek elején több európai országban betiltották!

Hosszú évtizedekig csak titkos főzdék mélyén vagy álnéven lehetett fellelni az abszintot – esetleg olyan országokban, ahol nem volt tilos. Éppen utóbbi miatt az Európai Unió a nyolcvanas évek végén rehabilitálta az italt, azonban szigorú szabályozásokat hozott azért, hogy a történelem ne ismételhesse önmagát.

Ennek hatására Svájcban 2005-ben, az Egyesült Államokban 2007-ben ismét visszatérhetett az ital a boltok polcaira, de 2010-ben Franciaországban is újra lehetett már eredeti abszintot kapni.

Az abszint készítése

Míg egy whiskynek vagy egy konyaknak szigorú előírásai vannak azzal kapcsolatban, hogy milyen alapanyagokból készülhet, addig az abszint kapcsán egyelőre nincsenek ilyen szabályozások.

Az eredeti receptúra miatt azonban elengedhetetlen, hogy egy jó minőségű abszint fehérürömöt, édesköményt és ánizst tartalmazzon, amelyek mellett a legkülönfélébb gyógynövények kerülhetnek bele, így zsálya, citromfű, angyalfű, petrezselyem, édesgyökér, méhfű és izsóp.

Az abszint hasonlóan készül, mint a gin. Az első lépés, hogy a kiválogatott gyógy- és fűszernövényeket 75-85 százalékos alkoholba áztatják 12 vagy 24 órára. Az alapként felhasznált finomszesz bármilyen alapanyagból készülhet, a legtöbbször azonban gabonapárlat vagy borpárlat áll a háttérben.

Az áztatást követően gyakorlatilag egy nagyon keserű, ihatatlan alkoholtinktúra keletkezik, amit vízzel hígítanak, majd ismét lepárolják. Így születik meg az abszint legerősebb változata, ami határozott, összetett és karakteres ízvilágot kínál a fogyasztók számára.

Vannak gyengébb minőségű abszintok, amelyekhez a lepárlást követően még tiszta szeszt adnak és úgy palackozzák, de gyakori, hogy természetes vagy mesterséges módon megszínezik a párlatot, amihez a jobb gyártók szintén gyógynövényeket alkalmaznak, illetve azok extraktumát.

A színezési folyamathoz a gyártók gyakran alkalmaznak bárányürümöt és izsópot, de a citromfű és a borsmenta szintén jó választás, ha természetes árnyalatok elérésére van szükség.

A jobb abszintokat a lepárlás és a színezés után általában érlelik is. Ehhez többnyire semleges tölgyfa vagy acélhordókat alkalmaznak, ami azért fontos, mert természetes színezés esetén a párlatba klorofill kerül, ami az érlelés közben is kémiailag aktív marad.

A whiskyvel ellentétben a hordókból így nem kerül extra ízanyag az italba, csak az oxidációt biztosítják, azonban tudni kell, hogy rengeteg modern abszintot egyáltalán nem érlelnek a palackozás előtt, ezek többsége nem is sorolható a jó minőségű megoldások közé.

Minden abszint ízét jelentős mértékben befolyásolják a felhasznált összetevők, különösen azok minősége és feldolgozása. Ha például nem római édeskömény kerül az italba, az nagyon kellemetlen, úgynevezett kámforos ízt ad a végeredménynek, de a színezéshez alkalmazott fehérüröm egyaránt nagyon keserű mellékízt kölcsönözhet számára.

A jó minőségű abszintok gyártói gondosan odafigyelnek arra, hogy az italhoz felhasznált gyógyfüvek esetében ellenőrizzék a származási helyet, valamint a feldolgozás minőségét is, hiszen az abszintkészítés ma már újra igazi művészetnek tekinthető.